Tunézia, a legeurópaibb, szekuláris arab ország a mediterrán térségben megszokott színvonalú szolgáltatásokat nyújtja kedvező árakon, a kelet varázsával fűszerezve. Nem vízum köteles ország. Most néhány olyan látnivalót mutatunk be, amelyek ma még kevésbé ismertek hazánkban. Pálmafák a sziklák között: A tuniszi vagy a monasztiri repülôtérrôl a Tunisair belföldi járataival rövid repüléssel elérhetô a déli országrész központja: Tozeur. A városból dzsipekkel, autóbuszokkal illetve bérautóval folytathatják útjukat az érdeklődők a homoksivatag vagy a hegyi oázisok felé. Az Atlasz-hegységben, az algériai határ szomszédságában találhatók ez utóbbiak, melyek közül a legszebbek: Chebika, Mides, Tamerza és Cascades. A kopár, vöröslô sziklák közül előtörő pálmaligetek és a csordogáló patakok, apróbb vízesések látványa valóban különleges élményt ígér. Az egyik oázisban forgatták Az angol beteg című film jeleneteit. Aki ezen a lélegzetelállító vidéken akar eltölteni néhány napot, annak ajánlható a négy csillagos Tamerza Palace Hotel, mely formájával és színeivel teljesen beleolvad a kősivatagi környezetbe. Tozeur egyben a legnagyobb oázis is, ahol több hektáron öntözéssel művelik a datolyaligeteket. A legfinomabb Deglet Nour datolyák mellett szőlőt, olajbogyót és zöldségféléket termelnek az ügyes helybeliek. A városban apró állatkert is működik, melynek showman-stílusú idegenvezetői magyar nyelven, poénokkal tarkítva, testközelből mutatják be a sivatag állat- és növényvilágát. Érdemes megtekinteni a néprajzi múzeumot és az 1001 éjszaka mesevilágát bemutató témaparkot.
Sós tavak és a homoksivatag: Ha Tozeurból a homoksivatag felé vesszük utunkat, a Chott Djerid óriási félig-kiszáradt sóstaván vezet keresztül utunk. A tükörsima, sósan csillogó tómedert az esôs évszakban gyakran elárasztotta a víz, de ma már gáton épült betonúton vághatunk át a tavon. Nyaranta gyorsulási versenyeket rendeznek a meder-ben. Néhány órás autózással elérhető Douz, a legsivatagibb déli oázis. A nagyobbacska falu határában kezdődik a homokdűnék végeláthatatlan sora, úgy ahogy gyerekkorá-ban azt mindenki elképzeli. Az utolsó pálmafák után már csak homokszemcséket kavar a szél, a helyi berberek arcokat is eltakarják, amikor tevéiket vezetik. (Itt rendezik a legnagyobb tevevásárokat is.) A hely stílusához mindenképpen illik a séta-tevegelés és egy kuszkusz-lakoma földön ülve egy berber sátorban. Aki többet szeretne, akár egy hétre is elindulhat teveháton a sivatagba, és részt vehet egy berber család hétköznap-jaiban. Kényelemszeretôknek inkább a helyi El Mouradi Hotel szaunája, jacuzzija és uszodája javasolható. A kisváros piacán különleges szőttesek, réz- és ezüsttárgyak vásárolhatók meg. Matmaták és erődfalvak: Douztól kelet felé haladva elérjük a híres matmatákat, a mészkőbe vájt barlanglakásokat, melyek némelyikében fogadókat és éttermeket alakí-tottak ki. A Matmata környéki holdbéli tájon forgatták a Csillagok háborúja egyes jele-neteit. Dél-Tunézia leglátványosabb települései mégis talán a ksour elnevezésű erőd-falvak Tatouine környékén. A ksourok kanyargós utcácskái, az apró ablakok, a vastag falak azokra az időkre emlékeztetnek, amikor a helyi berber törzseknek mindennapos harcot kellett vívniuk a be-betörő arabokkal. Oázis a tengerparton: Tunéziában a sivatagi és hegyvidéki oázisok mellett egy tengerparti oázist is találunk. Gabes az ország déli részén, nyugat és dél felől a sivataggal körülvéve terül el. Szemet gyönyörködtető pálmaligeteit és az óvárost nyitott lovashintóról érdemes megtekinteni. A bazárban szigorúan kötelező az alkudozás. Különleges illatszerek, ismeretlen fűszerek, füstölők, óriási hennahalmok várják a kíváncsi idegent. Ha Gabesből észak felé vesszük az irányt, néhány kilométer múlva furcsa látványban lesz részünk: egy országúti parkolóban tökéletes bálnacsontvázat állítottak ki. A tengeri emlős állítólag a Gibraltári-szoroson úszott be a Földközi-tengerre, és a partok közelében pusztult el. Afrika legnagyobb római emléke: El Djem városában található Afrika legnagyobb római kori emléke, a Colisée. A szépen megôrzött kolosszeumban egykor 35.000 ember fért el, akárcsak a hasonló római építményben. Érdekessége, hogy nem egy egykori nagy-városban építették fel, hanem jóformán a semmi közepén, olyan helyen ahová minden égtáj felől könnyen el lehetett jutni. Az álomsziget: A monda szerint az Odüsszeiában szereplő Lótuszevők szigete nem más, mint Tunézia mediterrán paradicsoma: Djerba. A szárazföldrôl egy római kori töltésen vagy komppal megközelíthető 20 km2-es tájegység szépen művelt olajfa-ültetvényeiről, kitűnő standjairól és tanyaszerűen szétszórt településszerkezetéről híres. A helyiek nemcsak jó mezôgazdák, hanem sikeres kereskedôk is. Párizsban állítólag a tunéziai fűszeresek legnagyobb része erről a szigetről származik. Djerba kézművesei ma is a hagyományos módszerek szerint dolgoznak: Guellalában kaphatók a legszebb fazekas-termékek, Houmt Souk bazárjaiban pedig bőrt és ékszereket lehet többek között vásárolni. A Földközi-tengernek ezen a stratégiai pontján számos népesség keveredett, egy kis létszámú zsidó közösség még mindig folytatja a hagyományokat a szigeten. Djerba városában található a sziget legrégibb zsinagógája, mely több mint kétezer éve vonzza a zarándokokat. Oázis a tengerparton: Tunéziában a sivatagi és hegyvidéki oázisok mellett egy tengerparti oázist is találunk. Gabes az ország déli részén, nyugat és dél felôl a sivataggal körülvéve terül el. Szemet gyönyörködtető pálmaligeteit és az óvárost nyitott lovashintóról érdemes megtekinteni. A bazárban szigorúan kötelezô az alkudozás. Különleges illatszerek, ismeret-len fűszerek, füstölők, óriási hennahalmok várják a kíváncsi idegent. Ha Gabesből észak felé vesszük az irányt, néhány kilométer múlva furcsa látványban lesz részünk: egy országúti parkolóban tökéletes bálnacsontvázat állítottak ki. A tengeri emlős állítólag a Gibraltári-szoroson úszott be a Földközi-tengerre, és a partok közelében pusztult el. Afrika legnagyobb római emléke: El Djem városában található Afrika legnagyobb római kori emléke, a Colisée. A szépen megôrzött kolosszeumban egykor 35.000 ember fért el, akárcsak a hasonló római építményben. Érdekessége, hogy nem egy egykori nagyvárosban építették fel, hanem jóformán a semmi közepén, olyan helyen ahová minden égtáj felől könnyen el lehetett jutni. Tunéziai beszámolónkban elsôsorban a vonzerôkre helyeztük a hangsúlyt, de meg kell említenünk, hogy a cikksorozatban szereplő településeken vagy azok közelében kitűnő, néhány éve épült, európai igényeket kielégítő, minden komforttal ellátott szállodák találhatók.
Az egzotikus Tunézia: Az egész olyan hihetetlen. Az ember felül a repülôre, elhelyezkedik, megeszi az elétálalt fínomságokat, kicsit nézi az alatta elterülő kékséget, a Földközi-tengert, s két és fél óra mulva, mikor földet ér, egy teljesen más világba csöppen. Igen, Tunéziának talán ez az egyik legnagyobb vonzereje: közel van hozzánk, s egy rövid utazás után mégis egy egzotikus, különleges országban találja magát a turista. S míg a pálmafákkal övezett úton valamelyik ismert üdülőôhely, Sousse, Hammamet felé visz minket a busz, ízelítőt kaphatunk az arab világból. A távolban az Atlasz hegység komor csúcsai, de a közelben jellegzetes lapostetejű, fehér falú, kékkeretes, szamárhátíves arab házak. A falakra virágok futnak, s még ilyenkor ősz végén is csodálatos színben pompáznak a bougainvilleák, hibiszkuszok, oleánderek. Az utcákon színes forgatag, európai ruhába és hagyományos lepelbe öltözött arabok ballagnak kényelmesen, a házak tövében festett arcú beduin asszonyok kuporognak. S bár már csak a bátrabbak merészkednek ilyenkor a Földközi-tenger hűs vízébe, a pazar szállodák medencéiben a őszi, téli hónapokban is gyakran sütő nap alatt jól esik a fürdés.
